Friesenhahn Melinda írása
A tenyered izzad…a lábad idegesen dobol a padlón. A teremben nem hallatszik más, csak a tollak sercegése, a falióra ketyegése és a felügyelő tanár unott krákogása. Tekintetedet mereven az előtted ülő tarkójára szegezed, miközben minden porcikádat átjárja a vágy, hogy benézhess egy kis ablakon a fejébe és kiolvashasd belőle a helyes megoldásokat. Ismerős az érzés?
Végre rászánod magad, hogy megpróbáld értelmezni a szöveget, de amikor lenézel a lapodra, ...
