Amikor kisgyermekként megkezdjük tanulmányaink, úgy vagyunk vele, hogy majd az iskola felkészít a felnőtt lét kihívásaira, és hogy minden szükséges tudásnak a birtokába kerülünk, mire majd önálló életünk kell, hogy legyen. Ez az általános és középiskolás órarend technika és/vagy életvitel órái alatt valamiképpen el is indul, de az iskola egyik szintje sem ad önmagában teljes képet arról, milyen is az, ha az embernek saját lábain kell megállnia. Hogyha magára keresi a napi betevőt, és hogy minden elvárásnak meg kell felelnie nem csak a munkára való jelentkezéskor, hanem alkalmazottként is. Az efféle tapasztalatokat végzős gimnazistaként úgy vélem, hogy előnyösebb, ha minél hamarabb megszerezzük, mielőtt még egyből beugranánk a mélyvízbe, és erre kiváló lehetőség egy, a tanulmányokkal összeférő diákmunka vállalása.
"Az idő hiánya a gond…"
A fizikai fáradtság kéz a kézben jár a szellemi teljesítőképesség gyengülésével, ahogy ezt sokan mondják. Ha a napi 5-6, ritkábban 7 óra hosszát igénybe vevő iskola és az egészséges átlagnak vett 1-3 óra otthoni felkészülés mellett mondjuk, 4 órában akarnánk dolgozni, éber időnk túlnyomó része való igaz, hogy a koncentrálással és a mindenkori megfeleléssel lenne kitöltve, ennek pedig a mai tankövetelmények viszonylatában nem volna túl előnyös hatása a teljesítményre sem a munkahelyen, sem pedig az iskolapadban. Éppen emiatt mondom azt, hogy lehetőség szerint az úgynevezett rugalmas munkaidejű diákállások egyikére próbáljunk meg jelentkezni, merthogy sok ilyen van. Számos üzlet és cég alkalmaz diákokat egy heti minimummal megszabott óraszámban, amelyet olyan beosztásban dolgozunk le, ahogy nekünk kényelmes, akár hétvégéken is. Vagy ha ez nem megoldható, vannak olyan munkák is, amelyekhez be sem kell menni, otthonról, kényelmesen is meg lehet oldani (lásd: internetes munkák, blogok írása, vagy adminisztratív feladatok ellátása, stb.). Való igaz, hogy ezek nem a teljes állású munkahely látszatát keltik, de arra már alkalmasak, hogy valós képet kapjunk a felelősségteljes pénzkeresés mikéntjéről, és végtére is ez a lényeg. No meg, ha már pénzkeresés…
Plusz egy kereső a családban csak előny lehet
Jelenlegi vagy akár volt diákként is mind tudjuk, milyen anyagi vonzattal jár az általános iskola. Azonban, még ha egy elemi a szokásosnál nagyobb összegeket is követel, akkor sem éri el azt a szükséges anyagi fedezetet, amelyet egy középszintű közoktatási intézmény igényel a négy, öt vagy hat év alatt. Rengeteg kiadással jár a felvételitől az érettségiig tartó időszak: a tankönyveket meg kell venni, az egyetemhez szükséges nyelvvizsgákat ki kell fizetni, a szalagtűzőre kell ünnepélyes öltözet, illetve az ezen alkalmakkor népszerű táncokhoz is sokféle kiadás párosul, az érettségiről nem is beszélve, és az esetleges plusz órák vételéről sem, amelyek egy-egy emelt szintű érettségi sikerét alapozzák meg, vagy akár a nyelvvizsgákét. Az egyetem költségeit meg sem kísérlem összefoglalni… tehát, amint azt láthatjuk, a diák mindenképpen jó, ha megpróbálkozik - a hajrával és hajtással teli időszakokat természetesen kivéve - maga is besegíteni anyagilag az előmenetelébe, nem csak könnyítve ezzel a szülők anyagi terhein, de tapasztalatokat is szerezve közben.
Előkóstolni a lakoma előtt sosem árt
Ez nem egy létező közmondás ugyan, de a párhuzamba állításnak oka van. Ha legelső komoly állásunk előtt szembesülünk a munkavállalás kritériumaival, és megtapasztaljuk, milyen azoknak megfelelni, sokkal magabiztosabbak és eredményesebbek lehetünk majd az oktatási rendszerből kikerülve, hiszen már tudjuk, hogy általánosságban mire számíthatunk, és nagyobb hatékonysággal teljesíthetünk munkakörünkben, ha nem egy minden aspektusában ismeretlen tevékenységet kell hirtelen megszokni. A Központi Statisztikai Hivatal egyik kimutatásában a fiatalok munkaerő-piaci jellemzőinek alakulásáról a következőket írja, igen frappánsan:
"Az iskolából a munka világába történő zökkenőmentes átmenet a társadalmi beilleszkedés egyik legfontosabb feltétele. Gyakran hosszú távon meghatározza az egyén társadalmi pozícióját, munkaerő-piaci helyzetét, ezért gazdasági és szociális szempontból egyaránt fontos, hogy az iskolapadból kikerülő fiatalok (…) felkészülten jelenjenek meg a munkaerőpiacon..."
/A fiatalok munkaerő-piaci helyzete, KSH, 2011. október/
Szebben magam sem mondhattam volna.
Az eddigiek fényében én tehát azt mondom, hogy nem csak hogy nem lehetetlen a tanulmányok mellett dolgozni, de ha jól választ az ember, rosszul semmiképp nem jöhet ki belőle, sem az anyagiak, sem a tapasztaltak, sem pedig a befektetett energia szempontjából. A rászánt időt megfizetik, a tanulás közben zavartalan maradhat, és az első igazi kilométerkövet jelenti a diákélet befejeztével kezdődő önellátás kanyargós útján.
