Mihelyst közeledni kezd az érettségi, előbb vagy utóbb sokan magunknak is feltesszük az ebben az időszakban szinte leggyakrabban hallott kérdéseket: Milyen szakra mégy? Onnan hogyan tovább? Mivel fogsz foglalkozni? Milyen szakmád lesz? Hol fogsz dolgozni? Ismerősek, igaz? Vizsgáljuk hát meg, mi mindent tehet, aki épp egyetemi szak- és egyben szinte pályaválasztás előtt áll, hogy évek múltán elégedetten veregethesse vállon képzeletben fiatalabb önmagát!
Minden kezdet nehéz… vagy mégsem?
Ha a kisgyermekkori ötleteink alapján helyezkednénk el felnőttként, unottan kerülgetné az utca embere a sok rendőrt, katonát, állatorvost, űrhajóst vagy akár óvónőt. Nem mondom, hogy az óvodában szövögetett tervek nem jöhetnek be végül, ha az ember kitart mellettük, de az általános iskolával azért valamelyest átgondoltabb célkitűzések bukkannak elő. Lesznek mezőgazdász-, mérnök-, színész-, tudós- vagy ügyvédjelöltek is, bár rendszerint még itt sem biztos az elképzelés. Valamiféle irányultság már megmutatkozik viszont a kedvelt tantárgyakban, és ennek megfelelően a bizonyos szintű specializálódást jelentő középiskolai osztálytípusokból is könnyebb választani, ami meghatározó a továbbiak szempontjából.
Majdnem-felnőttként
Amint bejutottunk a hőn áhított osztályba felvételinkkel, megkezdődik a komolyabb tervek szövögetése. Első körben be kell célozni magát az irányt, amelyen belül már sokkal könnyebb a választás, és ennek megfelelően alakítani a pontjainkat (főleg az érettségik és a választott tárgyak szemszögéből). Humán-e vagy reál, egy esetleges kari jelleg behatárolása, pl. műszaki, bölcsész vagy média, és ha ez nagyjából megvan, innentől már voltaképp megszűnik a bőség zavara. Ha netán a lehetséges utak még így is túl különbözőek (hiszen nincs mindannyiunknak egyféle, konkrét irányultsága), akkor sincs semmi baj: lehetőleg úgy kell alakítani az érettségi pontokat, hogy mindegyikhez meglegyenek a követelmények, ezután pedig meg kell állapítani egy sorrendet a kiszemeltek közt. Ez rendszerint kismillió változó megfontolásával jár, vegyük tehát sorra, mi véleményem szerint a helyzet helytálló végiggondolásának első három lépése!
"Mihez tudnék érteni?"
E mögött több van, mint amit a kifejezés elsőre sugall. Nem csak azon múlik, hogy "nem illene hozzám a péklapát", vagy akármi efféle, hanem sokkal inkább a képességeken. Példának okáért, aki nem rajong a biológiáért, vagy nem érti a kémiát, az nem gondolom, hogy orvosi szakon képzeli el jövőbeli önmagát, és nem is ajánlott neki. Ha viszont két kedvence a matematika és a fizika, akkor bátran mondhatja, hogy valamely műszaki szakon akar tanulni. A testhezálló irányultság kiválasztása leginkább a szívesen tanult tárgyakon múlik, és azon, hogy milyen hatásfokkal vagyunk képesek azokat befogadni, alkalmazni… és élvezni.
"Mit csinálnék szívesen?"
Jóllehet, csak másodikként foglalkozom ezzel a szemponttal, de ez nem azt jelenti, hogy nem ugyanolyan fontos. Hatalmas jelentősége van jövőbeli foglalkozásunk, illetőleg munkaterületünk kiválasztásában annak, hogy mihez lenne huzamosabb ideig kedvünk és motivációnk, ha már az ahhoz szükséges képességek birtokában leszünk. Senki nem akar olyan pozícióban olyan feladatot ellátni, amit egy életen át bánni és/vagy unni fog. Merem állítani, hogy mind arra vágyunk titokban vagy nyíltan, hogy a munka épp annyira legyen csak élvezetes, hogy ne érezzük munkának.
"Miből élnék meg?"
Ez a kérdés is épp olyan elementáris, mint a fenti kettő, és ha fontosság szerint rangsorolni akarnám, egymás mellé kellene igazából írni ezt a három fő kérdéskört. Anyagiasság ide vagy oda, a magasabb átlagfizetésű és a hiányszakmák előnyt kell, hogy élvezzenek ebből a kíméletlen szempontból. Fontos átgondolni, mire van (és mire lesz) kereslet, mely területeknek van jövője, és hogy mi az a szerepkör, ami mindig szükséges, de nincs túl sok foglalkoztatottja. Ha anyagilag nem felel majd meg, hiába végezzük az adott tevékenységet, egész egyszerűen hiábavaló lesz minden erőfeszítés.
Összefoglalva, véleményem szerint ez a három szita az, amelyen át meg kell tudnunk szűrni lehetőségeinket, és eldönteni, hogy mivel akarunk foglalkozni. Még így sem mondom azt, hogy könnyű döntés, de eme támpontok ismeretében átgondolni, és ekképp hozni felelősségteljes döntést, szinte bebiztosítja a lehető legjobb eshetőséget, amit megbánni biztosan nem fogunk. És végtére is, pontosan ez a cél.
