A világ legnagyobb és legutálatosabb kérdését nem az univerzum tárja elénk holmi csillagok közé elrejtve, hanem saját családunk amikor megkezdjük tini éveinket. Ahogy telnek az évek, szép lassan szivárogtatják a puhatolózó, ám még ki nem mondott nagy kérdéshez kapcsolódó egyéb kérdéseket. Majd körülbelül a gimnázium felénél beüt a krach. Jön a : „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” -„Eper a Jogobellában”, hangzott el az én korosztályom szájából oly sokszor ez a poénra vett válasz, miszerint halvány lila dunsztja sincs az ember fiának. Na de kérdem én, és teljesen jogosan. Honnan kéne tudni egy 17 éves tininek, hogy mivel szeretné tölteni felnőtt élete egészét? A válasz pedig, hogy sehonnan (persze ne felejtkezzünk meg a szerencsésekről, akik pontosan tudják). Mégis ott van előttünk a nagy választás.
Mit tehetünk ilyenkor?
Ne higyj a Facebook jóslásának. Nem, sajnos semmilyen kvíz nem fogja eltalálni, hogy mi illik hozzád holmi bugyuta sablonkérdések alapján. Ehelyett érdemes mondjuk már a továbbtanulás éve előtt is elmenni azokra az eseményekre, amiken betekintést nyerhetsz a felsőoktatási intézményekbe, azok életébe, szakjaiba. Nagy segítség az, hogy egy Educatio Kiállításon tőled pár évvel idősebbek mesélnek neked, ami közvetlenebbé teszi az egészet és esetleg te is bátrabban mersz kérdezni. Úgy én még nem láttam embert elmenni ilyen eseményről aki továbbra sem érdeklődött volna semmi iránt. Ezt érdemes a tovább tanulás évében újra megismételni, újra meglátogatni a standokat. Akkor már vagy célirányosan, vagy még mindig keresgélve. Emellett javasolt ellátogatni az egyetemek nyílt napjaira is, és ne feledkezzünk meg az internetes keresgélésről sem. Nézegessétek bátran a Felvi.hu-t vagy az egyetemek honlapját. Ne sajnáljátok ezekre az időt! Ami nagyon fontos még…
Járj nyitott szemmel a világban! De komolyan. Figyelgesd mi az, amit mondjuk te is szívesen csinálnál, és zárd ki azt, amit biztosan nem. Ez azt is jelenti, hogy tudj magadba nézni. Ismerni kell erényeid és hátrányaid, tudni a határaidat. Nincs is rosszabb egy dédelgetett álomnál, amit hiún követsz, pedig a lelked mélyén tudnod kellene, hogy sajnos valamilyen téren kevés vagy te ahhoz. Vagy épp ellenkezőleg. Ha valami nagyon megy, feszegesd a határaid, fejleszd őket, és törj ki vele! Ha egy született Picasso vagy ne akarj atomfizikus lenni, illetve fordítva. Mindenképp ki kell használnod, amiben jó vagy!
Ha nem tudod miben vagy jó és miben nem, vagy esetleg mindenben király vagy, van pár kérdés, amire ha válaszolsz magadban, akkor le tudod szűkíteni a kört.
Mennyire vagy szociális beállítottságú? Semennyire? Máris kilőve azok a szakok ahol emberekkel (mind felnőttek mind gyerekek vagy idősek) kell foglalkozni. Ha viszont igen akkor rengeteg ilyen terület nyílik ki előtted. Eldöntöd melyik korcsoport is áll legközelebb hozzád és innentől nyitva a kapu a pedagógus szakok, az antropológia, szociológia, stb. felé. Vagy inkább a tudományok érdekelnek? Matek, fizika ? Irány mérnöknek vagy valami „-us” végű (matematikus, fizikus,..) irányba! Kreatív vagy jó a kézügyességed és szeretsz tervezni? Művészeti szakok tömkelege tárul fel eléd, mind az iparművészetben, mind az építészetben, mind a fotográfiában és filmművészetben, marketingben, és a többi. Az életed célja mások életének megkönnyítése, betegségeinek orvoslása és még a biosz és kémia is megy? Vágj bele az orvosok kemény tanulmányaiba, és onnantól kezdve határ a csillagos ég. Csak el kell döntened mihez fűlik a fogad. Ezeket a felsorolásokat még nagyon sokáig lehetne folytatni, szóval ezek alapján már te is tudsz további kérdéseket feltenni magadnak, amik aztán segíthetnek a döntésben. A lényeg, hogy lépésenként szűküljön a kör, mire kijön AZ érdekeltség.
Persze van egy nagy hiba a mai világban… a tucat jelenség.
Ne menj el egy olyan szakra, ami nem is érdekel csak mert könnyű, lesz egy diplomám, aztán jólvan. Nem, ez nem egy életpálya. Én személy szerint ma már szinte jobban becsülöm azt, aki kimeri mondani: szakmát szeretne tanulni. IGEN! Hiszen az életben elengedhetetlen szükség van a szakmák birtoklására. Vegyük elő ősi múltunk foszlányait és vegyük észre hogy mindegy milyen modern korban élünk. Szakmunkásokra szükség van. Igenis kell villanyszerelő, és asztalos, nem is beszélve a még milliónyi szakmáról. Ezt jól véssétek az eszetekbe: Nem kell egyetemet végezni, hogy legyél valaki!
Persze félre értés ne essék, én nem vagyok semmi ellen és semmi mellett sem. E kettő egyensúlyára és harmóniájára próbáltam felhívni a figyelmet. Ha olyan szakmát szeretnél, amihez egyetem kell, menj egyetemre. Csak érzékeltetni szerettem volna, hogy azt se szégyelld, ha más terveid vannak. Merj önmagad lenni, hiszen a Te életed, nem másé. Szeresd, amit csinálsz és jó leszel benne!
